Nemrég hallottam, hogy egy északi országban eltörölnék a tanórákat, helyette vegyes órákat tartanának. Nem tantárgy, hanem témakör köré építve az anyagot. Azt hiszem valahogy így képzelem el a 21. század iskoláját. Max 15 fős csoportok, melyre legalább 2-3 tanár jut, akik együtt tanítják a gyerekeket, Az iskola a megbeszélés és tervezés helye, a megvalósításhoz azonban terepre mennének a diákok. Nem csak kiszámolnák, hogy milyen hosszú legyen a kerítés, hanem fel is építik, nem csak kiszámolják, hogy mekkora erővel kell dobni a labdát, hanem ki is próbálják. Minden diák számára elérhető az internet és digitális eszközök segítik a tanárokat a tanításban. Videós órákon nemzetközileg elismert emberekkel beszélhetnének a diákok. Nem csak megtanulják az üzleti gazdaságtan számításait, hanem részt vehetnek egy valós vállalkozás elindításában, figyelemmel kísérésében.
Nem gondolom, hogy a tanárok helyett robotok tanítanának. Egy robot nem tud hatni diákokra, nem tudja motiválni őket. csak megfélemlíteni. Egy robot nem érzi, ha valami baj van, nincsenek megérzései. Egy robot nem tud helyettesíteni olyan munkákat, ahol az emberségünket használjuk fel.
A frontális tanításnak minden gyökerét kiirtják, azzal az elképzeléssel együtt, hogy egyetlen egy tanár magyaráz 30 diáknak. 50 éven belül egy 8 személyes asztal körül fog ülni tanár és diák, együtt gondolkozva a probléma megoldásán. Úgy gondolom, hogy ebben van a jövő. A problémamegoldásban. Azt mondják, hogy azok a munkák, amiket a most iskolába járó diákok felnőttkorukban fognak végezni, még nem is léteznek. Problémák viszont mindig lesznek, azok pedig megoldásra várnak. Ezt fogják tanulni a diákok az iskolában. Ehhez viszont más környezet és más infrastruktúra szükséges.
